Szeretem, ha egy történet szól valamiről, valamint szeretem a krimiket.
Szeretek gondolkodni megoldásokon, problémákat megoldani és együtt izgulni a
szereplőkkel. Érzelmileg megérint a szereplők, a történet vidámsága s fájdalma egyaránt.
Ebben a könyvben mindegyik benne van. Köszönöm.
Az íróról:
„Jodi Picoult ünnepelt
bestsellerszerző az Egyesült Államokban. Eddig megjelent tizenhat regényével
számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat. Az
Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent A nővérem húga (2006), Elrabolt az apám
(2007), Tizenkilenc perc (2008) és Szívtől szívig (2009) hazánkban is nagy
sikert aratott. Jodi Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével
New Hampshire-ben él.” (Libri, 2017)
A műről röviden
„Jacob Hunt nem átlagos
tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális
jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is
retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli
jobban, mint a bűntények felderítése.
Mindent tud a nyomozói munkáról,
és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a
vermonti kisváros rendőreire.
Amikor Jacob segítője, egy
fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a
kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres
tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő
vallomással...
Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen
nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket
nevelnek - és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási
rendszerről és a szenzációhajhász, előítéletes kisvárosi társadalomról is. A Házirend
azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig
kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?” (Picoult, 2017)
Olvastam már az írónő művei
közül, ezért nem ért meglepetésként, hogy minden szereplő bőrébe belebújhatunk
egy kicsit. Ismét egy jól körbejárt, sokféle szem- és nézőpontot felsorakoztató
történetről beszélhetünk. Kellően megismerhetünk minden körülményt ahhoz, hogy
rájöjjünk, ez a szomszédban is előfordulhatott volna. Mindamellett, hogy
betekintést nyerhetünk egy „fogyatékkal élő” fiatal mindennapjaiba, a családja
életébe, egy remek krimit kapunk még ajándékba, hiszen a történet maga egy
bűntény köré épül. A fejezetek közé ékelődött bűnügyi esetek leírásai is
egységet alkotnak a történettel magával, keretet adva Jacob hobbijának. Ezen
felül pedig remek betekintést kaphatunk az amerikai igazságszolgáltatás
működésébe, ami elég érdekes, hiszen sokban különbözik az itthoni eljárásoktól.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki érintett az autizmus-asperger témában,
illetve annak is, aki úgy gondolja, hogy tágítaná a látásmódját. Aki a krimiket
szereti csak, az sem fog unatkozni, illetve mérheti ő is az időt, hogy ki oldja
meg hamarabb az esetet, ő vagy a történet maga. Jodi Picoult ismét nem játszik
megmondó embert, látnokot vagy ítészt, viszont remek képet ad mind a kialakult
és kialakuló helyzetről, mind a társadalomról. Sokszor előfordul a könyvben a
„kommunikációs nehézség”, mellyel Jacob is küzd, pedig a megfelelő kérdések
feltételével minden egyszerűen megoldódik, csak erre sajnos sokszor későn
jövünk rá a való életben is. Pedig ha egy kicsit egyénre szabnánk a
közléseinket, és nem saját magunkból indulnánk mindig ki, lehet, hogy bizonyos
szituációk könnyebben orvosolhatók lennének vagy hamarabb derülne ki, hogy mi a
teljes igazság. A könyv címe az, hogy „Házirend”, és első hallásra nekem is a
soha be nem tartott iskolai házirend jutott róla eszembe, ám ez ennél jóval
több. Fontosságát pedig mi sem jelzi jobban, mintha belegondolunk, hogy ha
szorult belénk némi önismeret, akkor rájöhetünk, hogy alapvetően mindenki a
saját játékszabályai alapján éli az életét.
Adatok:
- ISBN 978 963 293 713 7
- Terjedelem: 288 oldal
- Méret: 135 x 215 mm
- Kötés: füles, kartonált
- Ára: 3999 Ft
- Megjelenés: 2017. 08. 21.
- 3. kiadás, új borítóval
