Milyen egy meztelenségig őszintére vetkőztetett élettörténet? Varázslat az első perctől az utolsóig, 1946–64-ig. Egy család, aki sokadszorra áll talpra a világháború hagyatékából, a kamasz, aki – a hétköznapok epizódjaként – látja a magyar történelem tripla leszúrt Rittbergerét, 1956-ot, majd gimis kollégistaként nekilendül, körmeit próbálgatni a Kádár-korszak óvatos(?) kiépülésének kezdetén.
Ismerjük-e
„Bereményigézát”?
Bereményinek
ismerjük dalszövegeit, filmjeit, forgatókönyveit, írásait. Ezek közül több saját
életünkbe is beépült: „Emlékszem, mert akkor láttam először az Eldorádót”, „Egy
Cseh Tamás koncerten találkoztam vele”, és ki ne tudná elénekelni vagy legalább
eldúdolni a „Nagy utazást”?
Ez az
önéletrajzi könyv egészen más belső utakra vezet. A hatalmas
Bereményi-életműben felbukkanó rejtvények után „hátra” lapozhatunk, és
elolvashatjuk a halvány betűkkel, fejjel lefelé szedett MEGFEJTÉST.
A Magyar
Copperfieldet olvasva mondatai az élő beszéd természetességével hangzanak. Nem
is betűket, hangokat olvasunk. Van, amit többször elmond, összefoglalva
megismétel, máshol az időben előre szalad, hogy egy-egy összefüggés érthetőbb legyen.
Talán Bereményinek nem is élettörténet, hanem tükör ez a könyv?
Amikor
még minden tökéletes
A történet biztos,
lassú szövedéke a kisgyermekkorban kezdődik. Szinte öröktől valónak és örökké
tartónak tűnik. A béke, boldogság zárt világa, ahol talán mintegy tucatnyi
ember létezik. Erős, rugalmas burok az egyemeletes házakkal és megszokott
lakóival határolt udvar, a Teleki tér 9. Kiszámítható élet, átlátható
viszonyok, ismerős szokások.
Az innen tett kis kirándulások, az itt esett,
látott vagy hallott események nagy történetekként maradnak meg. Az itt megélt
érzések örök visszavágyódások mintái lesznek.
Új
időszak. Korszak. Lecke. Leckéztetés.
Az iskolával
újra kezdődik minden. Új család, új név, új lakhely, új apa, új lesz anya is,
és új lesz a normális. Évről évre szivárognak be az új ingerek, az új érzések,
az új együttélési szabályok otthon és az általános iskolában. A kamaszévekkel
egyre sűrűbben kerülnek egymás mellé a szálak, egyre sűrűbb a történet szövedéke,
bonyolultabb a minta.
Így lehetett
a mi gyerekkorunk is, saját, megismételhetetlen világával, ahol eleinte minden
kristálytisztán egyszerű és egyértelmű. A nagy horderejű dolgok hegyekként emelkednek
ki, a többi – ahogy az helyénvaló – kellemes, idilli hullámzásként vesz körül
vagy sodródik el életünk történetéből. Tökéletlenségében is a világok
legtökéletesebbike.
Zátonyok
között
És az élet
szokásosan hatásvadász és csodálatos dramaturgiájával közeledik a vihar. A
kamasz és fiatal felnőtt élet mágnesként vonzza az eseményeket és a
konfliktusokat.
Vonzza,
hiszen hősünk egyre több ponton kapcsolódik a külvilághoz. Csak élni akar, de
ez már olyan viszonyok és emberek közelségében történik, akik terelni, jelölni
igyekeznek haladását.
Bereményinek
ezért, akkor alig kellett tennie valamit: a történelem nagyvonalúan
szolgáltatta az aláfestő zenét és a koreográfiát. Ahány fiatalkori
életszakasza, annyi neve. Két apa, két név és legalább egy, de inkább több
tucat élet. A harmadik, nagyapja nevét viselő élete, már bele sem fért ebbe a
könyvbe.
KovátsAndrea
Fülszöveg:
Bereményi Géza régóta várt
önéletrajzi regénye elsősorban a szerző gyermek- és ifjúkorával foglalkozik. A
második világháború után eszmélő gyereket nagyszülei és a Teleki téri piac
nevelik. 1956-ban tízévesen éli át a forradalom fordulatait, hogy kamaszkori
lázadása és ifjúkori indulása egybeessen a Kádár-rendszer megszilárdulásával.
Bereményi önéletírásában sorra veszi és ragyogó portrékban örökíti meg élete
első huszonöt évének meghatározó figuráit és találkozásait. A szellemes
anekdotákban bővelkedő regény a 20. századi magyar történelem krónikája
emberközelből, és egy érzékeny művész vallomása.
https://moly.hu/konyvek/beremenyi-geza-magyar-copperfield
Megrendelés |
