A könyvvel kelek és fekszem. Olvasom, de inkább olyan, mintha hallgatnám. Átfolyik ébrenlétből az álomba, álomból az ébrenlétbe. A történet már olyan közel jött, hogy néha úgy érzem, a Bereményi család beavatott tagja vagyok.
Eldorádótól Mariig
Peregnek a történetek, mint egy családi ebéd vagy baráti poharazgatás
közben – ki, hogy szokta hallgatni a rokonok történeteit. Vagy hallgatná
szívesen, de már nincs kitől… A többször elismételt részletek néhol ugyanúgy,
máskor valami egészen más összefüggésben csillannak fel.
Mintha ismerném, és akár folytatni is tudnám, aztán kiderül,
hogy bár a személy, az élethelyzet ismerős, de ebben az összefüggésben – mást
dob ki.
Ismerem Bereményit?
Szuggesztív történetmesélő. Közvetlen hangon suttogja a
fülembe a félig igaz, félig költött valóságot. Mégsem enged az érzés, hogy nem
mondott el mindent. Valamit még a szekrényben vagy a függöny mögött rejteget.
Hiszen a korábbi novelláiból, elbeszéléseiből is kiderült valami új. Ki tudja,
most épp mit mesél „körbe”, amihez legközelebb még hozzátesz.
Mi lehet fontos az életben?
Az élmények. Az érzékelhető és megjegyezhető valóság. Az
unalmas, nyom nélküli élet üres és fölösleges. Ki ne érezné így? Csak a
határokban és a valóság megélésének bátorságában különbözünk egymástól. A
minták és példaképek választásában, az önazonosságban, de végül – a fene essen
belé! – bármilyen is volt, elfogy az az élet.
Bereményi: férfi-nő, történelem-irodalom
A szemszögek felcserélhetők, s nem csak a férfi és női. A
tankönyvi fejezetek egykor neves vagy mára névtelen személyek megérzéseiből és döntéseiből
születtek. Épp úgy, ahogy mi hozzuk meg választásainkat valami meggyőződésből
vezérelve.
Az ő életvalóságuk, akkor és ott, az ő szemükkel nézve
hiteles. Erről sokat és sokféleképpen mesél Bereményi.
Van-e katarzis a könyv végén? Van.
A nagypolitikából nézve epizodisták az emberek. Nevezik őket
lakosnak, katonának, vásárlónak, betegnek, polgárnak, diáknak… – attól függően,
melyik társasjáték bábujaként kerülnek a játéktáblára.
Az is tanulság, hogy mint az óceán hullámain, úgy halad
előre – vagy hátra, meg oldalt – a történelem nevű, változó időjárású időben az
ember. Felbukkan és alábukik, újra meg újra, aztán már a gyermeke, majd annak a
gyermeke és így tovább. Föl, le, oldalt – hosszabb meg rövidebb hullámokon.
A sorsok egymás mellett haladó, időnként összefonódó
történetfüzérek. Az élet maga reménykedő, hol tűrő, hol alkalmazkodó és
időnként felülkerekedő időpillanatok sorozata. A felülkerekedés ténye relatív.
Hol kisebb, hol nagyobb, hol rövidebb, hol hosszabb örömöt okozó elégedettség.
Ebből mi a személyes lecke?
Mi az üzenet, amit küldenek velünk felmenőink, amit
továbbítani vagyunk hivatottak? Valamilyen több évszázados emberi tartás?
Küzdés, minden arcunkba csapódó hullám ellenére?
A Bereményi család – vajon Bereményi Géza hogy látja? – a
keménység. Az, hogy nem adják föl és nem tágítanak céljaiktól. Fontos számukra,
hogy erősen érezzék és megtapasztalják létezésüket. Annak erejét, hogy képesek
saját és mások sorsának alakítására.
KovátsAndrea
BEREMÉNYI GÉZA:
Azóta is élek - Összegyűjtött novellák
Magvető Kiadó , Megjelenés: 2021. január 20.
Fülszöveg:
A megannyi műfajban és műnemben alkotó Bereményi Géza 1970-ben
A svéd király című novelláskötetével kezdte irodalmi pályáját. Megjelenésekor a
mindössze 24 éves szerző kötetbeli alteregójához, Dobrovicshoz hasonlóan az
„induló tehetségek közé tartozott”, már első írásaiban is megjelentek későbbi
nagy témái, az ős- és hőskeresés, a Teleki tér és nagyszülei legendáriuma.
Alkotói figyelme később a dalszövegek, a színház és a film felé fordult,
miközben továbbra is fontos műfaja és eszköze maradt a novellisztika, több
későbbi filmjének (Eldorádó, Hóesés a Vízivárosban) az ősváltozata eredetileg
elbeszélés volt.
- Megjelenés: 2021. január 20.
- Oldalszám: 440 oldal
- Méret: 123 x 184 mm
- Kötés: Keménytábla
- Ár: 3999 Ft
- ISBN: 978 963 14 3866 6
A cikkhez a könyvet a Magvető Kiadó biztosította.
