Az Alkotmánybíróság eljárásának alapjául az országgyűlési képviselők negyedének indítványa szolgált, amelyben az indítványozók a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Országgyűlés nem tett eleget egy korábbi, a nemzeti köznevelésről szóló törvénnyel kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról szóló alkotmánybírósági határozatnak. Az Alkotmánybíróság a jelen határozatában a megsemmisítéssel kapcsolatban kifejtette, hogy bár az esetek döntő többségében az óvodai nevelés szolgálja a gyermekek legjobb érdekét 4 és 5 éves koruk között is, azonban előfordulhatnak olyan egyedi élethelyzetek ebben az életkorban, amelyek a családi környezetben történő nevelést indokolják. A felmentésre azonban kizárólag a gyermek egészségi állapotára, családi körülményeire, képességeire, sajátos helyzetére, azaz a gyermek legjobb érdekére tekintettel kerülhet sor. Az Alkotmánybíróság a rendelkezés megsemmisítésén túl megállapította azt is, hogy az állam az intézményvédelmi kötelezettségéből fakadó mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet okozott azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette meg annak garanciáit, hogy az óvoda javaslata alapján, vagy más, alkalmas módon abban az esetben is lehetségessé váljon a nyilvánvalóan nem iskolaérett gyermek iskolaérettségi vizsgálatát követően a gyermek iskolakezdésének egy nevelési évvel történő elhalasztása, ha a szülő a megfelelő kérelem előterjesztését elmulasztja. Az Alkotmánybíróság az iskolakezdés szabályaival összefüggésben nem látott kellő garanciát arra, hogy ne kerüljenek iskolába azok az iskolaéretlen gyermekek, akik esetében az évhalasztásra irányuló kérelem előterjesztését a szülők elmulasztották vagy nem megfelelően terjesztették elő. Az iskolaérettség kérdése egyedi, és esetenként szakmai mérlegelést is szükségessé tevő kérdés, nem pedig egy életkorhoz köthető, automatikusan bekövetkező képesség, a gyermekeknek pedig alkotmányos joguk van arra, hogy tanulmányaikat iskolaéretten kezdjék meg. A gyermek iskolaérettségének időpontja a gyermekek eltérő fejlődési üteme miatt egyénenként változik, megállapításának jogszabályban rögzített objektív feltételrendszere van, a fizikai követelmények mellett pszichés és szociális készségek együttes fennállása esetén állapítható meg. Korábbi határozataira hivatkozva az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy az iskolaérettség mint szakkérdés megállapítása elsősorban a szülő joga. A határozat indokolása szorgalmazza azonban a gyermekek egyéni körülményeit és fejlettségét ismerő óvodai szakembereknek a rendszerbe történő „visszakapcsolását” is. Eszerint az óvoda jelzéssel kell hogy élhessen az Oktatási Hivatal felé azokban az esetekben, amikor a szülő bármilyen okból elmulasztja benyújtani a vonatkozó kérelmet. Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként fogalmazta meg továbbá mind az óvodai felmentés, mind pedig az egyéni munkarend kapcsán, hogy a kérelem elbírálása során a szülő nyilatkozata, valamint a szülő által a kérelem mellékleteként becsatolt dokumentáció nem hagyható figyelmen kívül. Csak ellenbizonyítást követően, a gyermek legjobb érdekére tekintettel hozható a szülő azon kérésével ellentétes döntés, hogy gyermeke a saját, egyedi élethelyzetére tekintettel öt éves koráig mentesüljön az óvodalátogatás alól, vagy egyéni munkarendben tanuljon. Az Alkotmánybíróság határozatában felszólította a jogalkotót, hogy 2021. június 30. napjáig a jogszabályi környezet rendezésével biztosítsa, hogy az óvodai felmentés, valamint az egyéni munkarend engedélyezére vonatkozó döntés abban az esetben is megszülessen a nevelési év, illetőleg a tanév kezdetéig, ha a szülő bírósághoz fordul.
Kép forrása: https://stocksnap.io/photo/toy-family-N1SXSN6HUQ
