Helsinkiben került
megrendezésre a 75. WorldCon a múlt héten, melynek keretében kiosztották a
sci-fi és fantasy irodalom legrangosabbnak tartott díját, a Hugót. A péntek
esti esemény történelmi jelentőségű lett, ugyanis Legjobb regény kategóriában
N. K. Jemisin Az obeliszkkapu című műve kapta a díjat.
Jemisin ezzel sorozatban másodszor kapta meg a Hugót. Tavaly
Az ötödik évszak című regényéért ítélték neki először (ami szintén történelmi
jelentőségűnek számított, mivel ő az első afro-amerikai szerző, aki nyerni
tudott a kategóriában); a két mű egy trilógia első két része, a befejező kötet
pedig éppen holnap jelenik meg The Stone Sky címmel.
A Hugo-díj 64 éves történetében eddig két szerző nyert
zsinórban kétszer Legjobb regény kategóriában: Orson Scott Card (1986-87) és
Lois McMaster Bujold (1991-92). Jemisin esetében ráadásul megindulhatnak a
találgatások, hogy vajon jövőre kitüntetik-e harmadszor is, ami egyedülálló
lenne a műfajban.
Jemisin epikus fantasy trilógiája korunk legfontosabb
társadalmi kérdéseivel foglalkozik: a bőrszín alapján történő
megkülönböztetéssel és igazságtalansággal, a szexizmussal és az elnyomással. A
könyveket a megjelenésük óta nem csak a szaksajtó, hanem a világsajtó is
rendkívüli módon méltatta. Többek közt foglalkozott vele a The Guardian, a The
Verge és a New York Times is, és sokan korunk legfontosabb fantasyjének
tartják.
Az obeliszkkapu idén novemberben jelenik meg Magyarországon
Az ötödik évszak
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A
szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon
végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat.
Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek
találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert
teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a
Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés
keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint
évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog
tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó
tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt
Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a
nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a
túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az
ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha
ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
