A szerző utolsó munkája ez a mű, sajnos nem élhette meg
könyvének megjelenését, mivel 2006 októberében a legbátrabb újságírónak is
nevezett Politkovszkaját az otthonául szolgáló moszkvai társasházban
meggyilkolták. Az angol nyelvű kiadás után több mint tíz évvel jelent meg
magyarul. Filippov Gábor szerkesztő szerint még pontosabb lett, mint az angol
verzió, mivel az eredeti orosz kéziratot használták a precíz fordításhoz.
Először megdöbbentett az a tény, hogy a mai napig nem adták
ki Oroszországban, de a könyv elolvasása után már nem csodálkozom. Tűpontosan,
precízen jegyezte fel a 2003 vége (Putyin második megválasztása) után történt
eseményeket egészen 2005 augusztusáig.
A demokrácia hanyatlásának folyamatát örökíti meg a szerző.
Világossá teszi előttünk azokat a módszereket, ahogyan Putyin bebetonozta a
hatalmát. Az erőszak, a korrupció, a hazugsággyártás…de honnan ismerősek ezek a
fogalmak?
Napról napra ábrázolja Anna Politkovszkaja a demokratikus
intézmények, a civil szervezetek elsorvasztását, a tömeg közönybe fulladását.
Egyrészről nem könnyű eligazodni e hatalmas ország
politikai, közéleti palettáján, a rengeteg név, intézménynév, szervezetek
nevének szövevényes rendszerében. Bevallom az események sodró lendülete
elterelte a figyelmemet a rengeteg adatról, ugyanakkor örültem is, mert így
éreztem hitelesnek a művet. Másrészről azonban a szerző, mint újságíró sok
esetben személyes kapcsolatban állt a könyvben szereplő áldozatok
hozzátartozóival, s olyan megrendítően számol be a velük történtekről, kezdve a
Dubrovka színházi, beszláni túszdrámától fiatal katonák, tisztességesen dolgozó
emberek érthetetlen haláláig, hogy sorai mély nyomot hagytak bennem. Szíven üti
az embert, amikor bepillantást nyerünk abba az életbe, amiről már nem szól a
média. A könyvben a rendszer mögött Anna Politkovszkaja láttatja az embereket,
akik elszenvedik a rendszert, s annak hibáit. Míg a külföld felé Putyin egy
látszatdemokráciát mutat, a szerző e könyvében lerántja a leplet, s pőrén,
puritán stílusban tárja elénk a valóságot. A sors fintora, hogy míg mi ezt
olvashatjuk, az Oroszországban élők oroszul nem vehetik kezükbe a művet.
Ajánlom a könyvet a történelem, politika iránt
érdeklődőknek… a kritikai gondolkodást kedvelőknek. Vigyázat, a könyv
érzékenyít, kijózanít, felráz!
Fülszöveg
Anna Politkovszkaját,
az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában.
Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, "testközeli"
feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról.
A szerző szenvedélyes,
mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003.
decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem
ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi
nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a
meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább
ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott
álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és
alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek
tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét
hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket
szolgálhatja.
Az Orosz napló
ugyanakkor több a közelmúlt történelmének egyszerű elbeszélésénél.
Figyelmeztetésül és intésül is szolgál a populizmus és az álhírek világában,
amelyben a szabadság új ellenségei szorgalmasan tanulnak egymástól. A putyini
hatalmi eszközök vírusként terjednek a világban, és ha nem ismerjük fel őket
időben, sikerre is vannak ítélve. Politkovszkaja könyve nem orosz történet,
hanem egyetemes lecke a szabadság törékenységéről - igazságát pedig saját tragikus
halála nyomatékosítja.
Könyv adatok
Cím: Orosz napló
Szerző: Anna Politkovszkaja
Fordította: Szieberth Ádám
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 448 oldal
Megjelenés: 2018. november 26.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632938325
Méret: 125 mm x 36 mm x 200 mm
