Az Úr nyolcadik kerületének kemény borítóját kinyitva belépsz egy kapun, ami után többé nem felejted el, hogy ott jártál.
Tudj Isten, néha összefutok olyan olvasmányokkal, amiket el akarnék felejteni. Nem megtörténté tenni a találkozást, de mégsem tudom soha többé kiverni a fejemből. Nem akarnék tudni a világ minden arcáról, csak azokról a Barbie rózsaszínekről, amik nem zavarják meg a békés álmaimat. Ám a Nyolcadik kerületben mindig történik valami...
Írni és látni tanít
Ha szívesen írsz, olvasol és/vagy szereted a színházat, sokat tanulhatsz ebből a könyvből. A téma, a karakterek mind-mind ott vannak körülötted. Nem is kell róluk véleményt alkotnod, mérlegelni, jók vagy rosszak, egyszerűen csak észrevenni őket. Tudni, hogy van ilyen. Ilyen is. Még akkor is, ha nem találkozol velük.
Többnyire úgy közlekedünk, hogy csak azokat vegyük észre, akiket akarunk. Kizárjuk a nem kívánatos benyomásokat és emberek látványát. Vagy környékeket. Ha beleolvasol ebbe a könyvbe, belecsöppensz egy másik – szintén magyar, sőt, jelen – világba. Nem a Csillagok háborúja- vagy a Croodék-fantázia, ez teljesen valóságos. Talán nem is messze tőled: Budapest VIII. kerület.
Kikről szól?
Hú… Háááát… Akit csak el tudsz képzelni, de inkább azokról, akiket nem. Fiatalok vagy öregek, kedvesek vagy kiállhatatlanok, szerelmesek vagy gonoszkodók. Csak magukra figyelnek vagy csak a másikat kukkolják, gondolkodnak vagy még soha nem gondoltak a dolgok mögé látni. Egyetlen dolog érdekli őket egész életükben vagy éppen szinte semmi.
Mintha a bábeli zűrzavar után egy méhkasba belehallgatnál vagy egy vonatnyi ember összes beszélgetését, gondolatát kihallgathatnád, és elolvashatnád egy könyvbe szerkesztve.
Mi a kunszt benne?
Az, hogy nem is gondolsz bele, a hétköznapokban mennyi anekdota, valóság-gyöngyszem gurul el. Feketék és fehérek, tökéletesek és erősen tökéletlenek. Persze a Facebookon bőven találni tarka-barka történeteket, de azokon többnyire nincs ott az író keze nyoma, aki gatyába rázza, és irodalmilag élvezhetővé igazítja neked.
Ha szereted a jó sztorikat, az anekdotákat, akkor ezt a könyvet szeretni fogod, mert nem elvont, mint egy a magyartanárod szerint tanulságokban bővelkedő görög eposz, és annyira hétköznapi, hogy holnap veled is megtörténhet. Például úgy, hogy te meséled tovább.
Végül
Ha ezeket a rövid-hosszú, sírós-nevetős, valós-kitalált, anekdota-elbeszélés kötetet elolvasod, megismered Pál Dániel Leventét is. Az ő szemüvegén keresztül át láthatsz plasztikusan megrajzolt, közel (Magyarország), távol (mégsem találkozol vele) játszódó történeteket. Segít megérteni olyan helyzeteket, körülményeket, embereket, akik itt élnek mellettünk, velünk. Lesznek majd kemény sztorik, de hidd el, mind valóságosak.
A szerzőről utoljára, de nem utolsó sorban: verseket ír, alternatív színtársulatok tagja, performance rendező. Franciából, portugálból és egy kis népcsoport nyelvéről, galegóból fordít, és - ahogy elolvasás után becsukom a könyv kemény tábláját, már tudom, hogy – egyáltalán nem szívbajos fickó.
KovátsAndrea
A helyszín
Józsefváros, Budapest nyolcadik kerülete. Nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút
túlsó oldala, a Város és a Zóna határa, sok itt ragadt vagy ide sodródott emberrel
és sorssal. Élnek itt az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak,
vietnámiak, arabok, mindenféle afrikaiak, cserediákok, öreg forradalmárok,
házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek és vagy egy
tucat vallás és szekta aktív hívei. Itt van elszórva pár négyzetkilométeren
minden, ami a mi régi és ami a mi új Európánk. Itt lakom, ezen a környéken
gyűjtöttem legtöbb történetem - ezeket rendeztem könyvvé.
- ISBN 978 963 293 675 8
- Terjedelem: 320 oldal
- Méret: 124x183 mm
- Kötés: keménytáblás
- Ára: 2999 Ft.
