Tény, hogy az
"elsőkönyves" író mindig lutri. Gondolom a kiadónak is, de az
olvasónak mindenképpen, pláne, hogy manapság a nagy hírverés és reklám nem
feltétlenül arányos a tehetséggel és a minőséggel. Tény az is, hogy minden jó
író volt egyszer elsőkönyves író. Az "első" könyv mindig kétesélyes:
vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. Rhiannon Navin könyve nagyon jó. Annyira jó,
hogy keresném a többit, ha nem ez lenne az első.
A beharangozókban Jodi Picoult-hoz hasonlítják az írónőt,
ami nem túl szerencsés, mert egyrészt sokakban visszatetszést kelt, ha más
felkapott író nevével próbálnak eladni egy könyvet, másrészt mert Picoultban és
Navinban csak egyetlen közös dolog van: hogy mindketten remek írók.
Navin első műve remekül kidolgozott, gazdag érzelemvilággal
rendelkező karakterekkel és egyszerű, mégis tartalmas gondolatokkal teli kis
közösség néhány hetét dolgozza fel. A könyv egyedisége és különlegessége, hogy
mindent egy hatéves kisfiú, Zach szemén, gondolatain, érzésein keresztül
élhetünk meg. A történet sokszor feldolgozott, megtörtént eseten alapul: egy
fegyveres bemegy az iskolába és megöl tizenöt gyereket és négy felnőttet, majd
a rendőrség lelövi őt. Zach egy szekrényben lapulva néhány osztálytársával és a
tanárnőjével végighallgatja az egészet. A tizenöt halott gyermek között van az
ő bátyja, Andy is. A könyv valójában a tragédia utáni napokról, hetekről szól,
arról, hogyan élte meg Zach nemcsak a mészárlást és a testvére elvesztését, de
a családja gyászát, a régi, megszokott, békés életüknek darabokra hullását.
Mélységesen megindító és torokszorító minden egyes gondolat, kézzel fogható a
magány, ami körülveszi ezt a kisfiút, az ember szíve belesajdul abba, ahogy a
döbbent és gyásztól sújtott felnőttek között egyedül próbál a zűrzavarban
kiigazodni, megérteni azt, amit felnőtt fejjel sem lehet.
A kristálytiszta gyermeki logika találkozik a megfáradt,
felnőtt gondolkodással. Könnyű olvasás közben elítélni a szülőket, főleg az
anyát, akinek csak az egyik gyermeke elvesztése a fontos, a másik megmenekülése
- látszólag - nem. De ha belegondolunk a helyzetébe, vajon mi másképp tudnánk
viselkedni? Vajon tudnánk-e mosolyogva altatódalt énekelni a túlélő gyermeknek
este? Persze hogy nem. Értjük, megértjük. De megértjük azt is, hogy Zachnak ez
mennyire fontos, hogy ezzel a biztonságot veszíti el. Talán arra a kérdésre,
hogy hol van most a testvére, mi is azt válaszolnánk, amit a nagymama, hogy
meghalt és felment a mennyországba, mert a jók oda kerülnek, de ne aggódjon, az
"ámokfutó" egészen máshova került, mert ő nem jó. És eszünkbe sem
jut, hogy ez nem biztos, hogy megnyugtató válasz, mert Zach aztán azon kezd
aggódni, hogy a testvére mégsem juthatott a mennyországba, hiszen nem volt jó,
folyton veszekedett, csúfolódott, szemétkedett vele, tehát akkor lehet, hogy ő
is a "máshova" került, ahova az ámokfutó. És gondolnánk-e hogy a
temetésen elhangzó fájdalmas űrről és reményvesztett folytatásról szóló
gyászbeszéd a gyermekben azt az érzést kelti, hogy az, hogy ő életben maradt,
nem számít, sőt, jobb lett volna, ha ő hal meg a bátyja helyett. Zach félelmét,
aggodalmát szinte a sajátunknak érezzük. De a magány, a gyötrő érzelmek és
gondolatok nem törik meg a kisfiút, sikerül rendet raknia közöttük,
szétválasztani színek, rajzok segítségével az ellentmondó érzelmeket. Ő az, aki
észreveszi és felismeri a történet másik áldozatát, az "ámokfutó"
édesapját, aki pont ugyanúgy szenved, mint a többi szülő, ha nem sokkal jobban.
És ő az, aki a fájdalom és gyűlölet között őrlődő szülőknek megmutatja a
megbékélés, a megnyugvás felé vezető utat.
Csodálatos és megrendítő tükör ez minden szülőnek és
gyermekkel foglalkozó felnőttnek. Ez a könyv nem a veszteséget mutatja be,
hanem a család, a szeretet, az együttérzés fontosságára és a mindennapok apró
csodáira, örömeire a hívja fel a figyelmet.
Fülszöveg
Aki kedveli Jodi
Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a káprázatos bemutatkozó
regény, amely egy hatéves kisfiú szemszögén keresztül mesél a gyógyulásról, a
családról és a gyerekek kivételes bölcsességéről. Arra figyelmeztet bennünket, hogy
néha a legkisebb testben lakozik a legnagyobb szív, és a legvékonyabb hang a
legerősebb.
Az elsős Zach Taylor
osztálytársaival és a tanárnőjével a gardróbszekrénybe préselődve hallgatja az
iskola folyosóján eldördülő lövéseket. Az épületbe behatoló fegyveres
tizenkilenc áldozatot szed. A szűk kis közösség élete soha többé nem lesz
ugyanaz. Miközben anyja pert fontolgat - az ámokfutó szülei ellen, hiszen őket
hibáztatja fiuk tette miatt -, Zach visszavonul szupertitkos búvóhelyére,
elmerül a könyvek világában, és nekivág lebilincselő utazásának a gyógyulás és
a megbocsátás felé. Rá akarja vezetni a környezetében élő felnőtteket a
szeretet és együttérzés egyetemes igazságaira, hogy túljuthassanak életük
legsötétebb óráin.
Adatok
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 352 oldal
Megjelenés: 2018. június 06.
Méret: 125 mm x 200 mm
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632932118
